Egy ifjú herceg hajdan, az öreg királlyal élt.
Egy ősi vár lett otthonuk egy bűvös kertben.
De mert a vén király csalódott a világban,
Magas falak közt bújt, és a sok kapu zárva volt.
Így szólt: fiam nincs a földön pazarabb hely,
De a herceg mégis tudta, hogy menni kell.
Mert távol innen színarany égből
Csillagok szórják a csillagport, hogy megtaláld.
Harc az élet s bölcs aki téved, de bátran járja az útvesztőt,
És megtalálja hű csillagporát.
Ha innen elmész elbuksz, inti őt a király.
Akárcsak én, hát maradj itt e bűvös kertben!
Itt nyugton, bizton élsz, neked szolgál itt minden!
Neked magas a fal, és a tölgykapu téged véd!
Így győzködte őt az öreg érvekkel,
De a herceg mégis tudta, hogy menni kell,
Mert, távol innen színarany minden.
Hív a világ, sodor olthatatlan szenvedély.
Harc az élet s győz aki téved,de bátran járja az útvesztőt,
Mert nem riasztja őt el, száz veszély!
Az szeret, aki az utadba nem áll,
Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj,
Az szeret, aki majd elenged téged,
Az szeret, aki könnyezve ért meg!
Távol innen színarany minden.
Csillagok szórják a csillagport,hogy megtaláld
Harc az élet,s bölcs aki téved, de bátran járja az útvesztőt,
Nosza, indulj csak el, hiszen rajtad a jel!
Nem riaszt téged el száz veszély!
Nem riaszt száz veszély!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
